Arról Martinkó semmit. Nem is igazán elégített ki az a könyv, amikor olvastam (azt hiszem, egy rádiós sorozatból készült egyébként). A kiindulópontja viszont tetszett: hajlamosak vagyunk rá, hogy ne gondoljunk bele bizonyos gyerekkorunkban megismert vershelyekbe, amelyeket esetleg nyelvileg sem értünk pontosan. A klasszikus példa a Himnuszból: "nyújts feléje védő kart".

A sodorról viszont azt írja az új Értelmező Kéziszótár a releváns helyen: "2. Nagy erővel, ide-oda lökdösve magával visz, ragad. A tömeg magával ~t.|Így juttat vhova. Partra ~." A denevér viszont az ereszt csak súrolhatta: "Mozgás közben (éppen hogy) érint."