(Tolcsvay László - Müller Péter Sziámi)

A csend takarít a házban
félsz, hogy nem jövök.
Nincs semmi baj,
de a kávéscsésze eltörött.

Kinyitod a rádiót,
de nem találsz zenét.
Hallgatod az éjszakát,
hogy miről szólhat még.

Már nyúlsz, hogy simogasd a macskádat,
de rájössz: megszökött.
A keresőt megint ott felejted
két állomás között.

Mit üzen a rádió,
ha az adás véget ért?
Mit üzen az éjszaka,
ha a fehér zaj zenél?

A visszapillantó tükrön
a megváltó lóg,
borostyánba dermedt skarabeuszbogár
a sebváltógomb.

Kinyitom a rádiót,
az adás véget ér.
Mit üzen az éjszaka,
ha a fehér zaj zenél?

Vicces foszlányokban terjed át
az éteren a kétely.
Kell-e hozzád így sietnem?
Nem hiszem.

Akkor miért akad az étel
mégis most a torkomon?

Mit üzen a csend?

Későn kapcsolok, pénzért parkolok,
volt egy éjszaka, arra ébredek
mossa négy gyerek a szélvédőt.

Szemem dörzsölöm, na most miért öröm
nekem nézni azt, ahogy két kamasz
rugdos egy kutyát, de miért épp őt?

Lehúzom az ablakot,
kiadom a pénzt,
hallgatom a várost, melyet mocskos zaj emészt.

Képzeld, az éjszakát önhibámon kívül
egy parkolóban aludtam át,
de álmomban végig melletted is voltam.
Azt hiszem, hogy álmomban a macskád is voltam,
doromboltam halkan.
Azt hiszem a kávéscsésze is összetört
némán a fehér zajban.

Hallgattuk a rádiót.

Hallgattuk a rádiót.

Meghallgatni is érdemes!!!
Üdv.:Kukacz