Az újraszületések körforgásából való eltávozás a szenvedés világából való kilépést jelenti. Aki eléri a nirvánát, annak számára már nincs több újraszületés.

Ez nem kivonulás a világból, hanem a káprázat világától való megszabadulás. Ne úgy képzeld el, hogy aki megvilágosodik, az majd "ott lebeg a világ színe felett míg a többiek odalent szívnak". Sokkal inkább illik ide az álom hasonlata. Mondjuk álmodban gonosz szörnyek üldöznek téged, hazafutsz, ők berontanak a lakásodba és felfalják a családodat a szemed láttára. Ekkor hirtelen felébredsz az álomból. Vajon van értelme úgy gondolkozni, hogy megették a családodat a szörnyek? Nincs, mert az egy képzelt világ volt. És ebben a hasonlat nem az, hogy "ez a földi világ" csak a képzeletben létezik teljesen, hanem az, hogy amiként látod ezt a világot, az az álom. Mikor alszol, az álmodban azt hiszed, az úgy van, az a valóságos. Mikor felébredsz, bár emlékszel, de tudod, az nem valóságos.

A nirvána nem egy nagy végtelen sötétség, hanem annak látni a dolgokat, amik. Nem a tudatlanság folytán megjelenő késztetéseket követni, ami szenvedéshez vezet.