Töredelmesen bevallom, hogy mikor József
Attila leghíresebb verseit vettük a gimiben,
én mindig hátralapozgattam a töredékekhez.
Ott találtam ezeket a kedvesch versikéket:

Amikor verset ír az ember,
mindig más volna jó.
Szárazföld helyett a tenger,
kocsi helyett hajó.
Amikor verset ír az ember,
nem írni volna jó.

vagy:
KULTÚRA

A virág elfáradt már szagosodni.
Únta, mifenének tettük asztalunkra.
Igyekezett árnyékot vetni,
nagyobbat, mint a kertben.
S elfáradt, mikor nem néztünk oda.
De észrevettem.

Szeretem még Szabó Lőrinc verseit, a legked-
veschebb az, amikor megy az utcán, és látja
a feliratot: ÓRIÁS. Pedig nem is, csak ÓRÁS.
Olyan édes, de most nem jut eszembe a címe.

Meg nagyon bírtam az "AMI A SZÍVEDET NYOMJA"
c. svéd gyerekversek-kötetet.

Pl.: Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott haza egyszer egy kilót.