Kedves kagabe!

Igazad is van, meg nincs is.

A Csinyálóház valóban elüt a most látható parasztházaktól (és az általános veleméri faluképtől), de a veleméri gótikus műemléktemplom is elüt tőlük. Amiből az következik, hogy egykor nem volt idegen sem a gótikus, sem a román stílus ettől a tájtól.

Sok minden elpusztult és megváltozott az eltelt évszázadok alatt. Megpróbáltunk valamit visszaidézni. Kétségtelen, hogy az effajta építészeti viccek többesélyesek, mert giccs is sikeredhet belőlük. Abban azonban nem hiszek, hogy vannak kötelező stílusok és ma már csak a XXI. századi stílusokban szabad építkezni. Ezeket a XXI. századi épületeket ugyanis elborzadva nézem.

S ha már valamiféle "hagyományos" stílust kell választani (mert ez illene a faluképbe), akkor elkezdődhet a fejtörés: ugyan melyiket válasszam? Jelenleg is van vagy két nem túl régi keletű hagyomány. Az egyik a boronaházaké a XVII. századból. A másik meg a kódisállásos házak hagyománya a XIX. század végéről. Ez a kettő feltehetően illene a tájba, s nekem rokonszenvesek is, de - attól tartok - ugyanolyan hamisítás, vagy legalább megkérdőjelezhető lenne ez a két stílus is, mint a román modor alkalmazása.

Az eddigi fogadtatás azonban arra utal, hogy az elképzelés sikeres volt: az utcán végigsétáló túristák felfigyelnek az épületre. Szépnek találják és érdeklődve néznek be az udvarba, amelynek mélyén épült. Szívesen térnek be, vagy fényképezik le; rendszerint rá is kérdeznek, hogy mi célt szolgál.

Nekem minden megpillantása örömet okoz. Olyan hatást tesz rám, mint egy szép nő: nem tudok betelni a látásával.

Üdvözöl: T.