Ha bűnre lépek, ellépek mellőled, s ha hagyom maradjon, távolodom Tőled

S mint távolodom, félelem egyre nő, s már magam rohanok el Tőled

Hangosan kiáltok, kiáltom bátor vagyok, s félelem ural engem

 

S ha bűnömet újra meglátom, s már bűnbánat helyén állok, s szavam bátor, ki merem mondani, be merem vallani, félelem elmúlik, már bátor vagyok, Benned győző vagyok

 

S hova kerülök éden, boldog percek, boldog pillanatok

Tomboljon bár vihar, s minden villám engem keressen

Boldog vagyok

 

Szem bár nem láthat

Mérleg súlyodat meg nem mérheti

Mégis jelen vagy, ott hol dicsérlek, ott hol szeretlek

 

S ha körülölelsz, tudom ezt, és Hozzád simulok

Ó lenne mit megtagadnál tőlem, mi jó nekem ?

Nem, ha nem is kérem magamért, Te értem mindent megteszel

 

S ha kérést szívembe veszem, ha kérést Szívedbe rakod, oly boldog vagy

Még ki sem mondtam, és még ki sem gondoltam, Te már teszed, Te már megtetted

Tegyünk próbára, ez akaratod, tegyünk próbára önzetlen kérések tengerével, s megtudjuk, meglátjuk, megtapasztaljuk, mindent megadsz, mindent mi jó „nekem”