Ezt a verset egy BIZONYOS embernek szánom. Ha olvassa, tudni fogja, hogy Neki szól...
Vajda János: Szerelem hatalma
Hiába lettél nagy, dicső hős,
Padisah vagy orosz cár, dölyfös
Ki nabucói érzetében
Nem tudja már, hogy hova lépjen.
Szivedben újuló tavasszal
Találkozol egy gyermekarccal,
Ki rózsaláncot vet nyakadba,
Bár láthatatlant, s meg vagy fogva.
Ki ura vagy a seregeknek,
Kit népek, országok rettegnek,
E szép szemeknek sugarától
Remegsz, a földön csúszol-mászol.
Nyögsz térdreesve, jársz négykézláb,
Nyom a fejedbe csörgősipkát,
Csinál belőled nagy bolondot,
És okosan, mert igy vagy boldog.
Ne bánd, akárki vagy, barátom,
Hogy igy van itt e szép világon,
Hogy e kicsiny bársony kezecskék
E földön sorsodat vezessék.
Hogy egy parányi, láthatatlan
Szikrában oly nagy hatalom van.
A dinamitnak egy morzsája
Nagyobb úr, mint a Himalája
Tövébe, hogy ha akna fúrva,
Egy öntudatlan gyermek ujja
Érintse meg és hurrá, egyben
A Csimborasszó légbe röppen.