csak kiegészíteném ezt a félig idézett Shakespeare szonett-et:

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél, hogy az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt,
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam, s még kapok;
Koldus - szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

és egy másik:

Ennek gőgje a rang, annak az ész,
Soknak erős teste vagy birtoka,
Vagy cifra köntös, korcs divatmű és
Másoknak agár, sólyom, paripa;
S minden szeszély azt a kéjt hozza, melyben
A lélek legjobban gyönyörködik;
De nem ilyet mér az én mérlegem, nem;
Mindent egyetlen fő-jóvá javít;
Szerelmed jobb nekem, mint ősi vér,
Ruhánál gazdagabb, kincsnél nagyobb,
Solymoknál és lovaknál többet ér;
Veled mindenkinél büszkébb vagyok;
Csak egyben koldus: mindent elvehetsz,
S ezzel a legkoldusabbá tehetsz;