helló mindnekinek,

 

na, nemhiába készültem a vivicittára január 1 től a nulláról (ujévi fogadalom)!

a táv nem volt persze már ismeretlen, de az adrenalintultengés a rajt elött és az első km-n: nos ez elég érdekes volt : túl gyorsan futottam (5:10) és berosáltam, hogy még a végén nem fogom bírni.

a pulzusmérő órám meg beadta a kulcsot: pedig ehhez akartam igazítani a tempómat....

szóval hála egy mp3 lejátszós szürkepólós, hosszú fekete futóharisnyás szőke lánynak, aki mögé beálltam, (és ezúton is köszönöm a stabil tempót) stabilan nyomtam 5 km-t. és ekkor kezdtem megnyugodni, hogy mégis menni fog!

egy kicsit  ráerősítettem, egy kis elégedettség, hogy van, akit lehagyok még, és egy igen jó eredmény: 1:04 egyéni rekord....

én is köszönöm a szurkolóknak (biztos mind futott már, és tudja mit jelent egy taps. meg egy kis biztatás) és a sok együttfutónak is, akik között az ember mégiscsak társaságban van, habár egyedül kell megbírkózni -ugyebár- a távval.

 

remek volt,  elhatározásom szerint nyomom tovább: szept 2. félmaraton

áprilisban vienna city marathon ---- ha birom szusszal!

 

hajrá!

 

PS: a km táblázás szerintem is igen el volt szúrva!

 

PS:  hála  a bsi honlapnak meg is találtam magamat fényképen a lánchídon (sapkában)