"Bár megértem, hogy Önöknél vannak nehézségek, és felszólalásommal megszakítottam a költségvetési vitájukat, amelyben egyesek minél többet szeretnének igényelni, mások viszont azt mondják, hogy erre egyszerûen nincs pénz, ugyanakkor, ha balra tekintek, azt látom, hogy tõlem balra több a szabad hely, mint jobbra, ez pedig azt mutatja, hogy Önöknél lényegesen kevesebb az ellenzék és a frakció, mint a mi parlamentünkben. Önöknél hat, nálunk huszonkét parlamenti frakció van. Annyi, hogy nevüket megtanulni is képtelenség. Természetesen, amikor arról beszélünk, hogy Önöktõl akarunk tapasztalatot szerezni, nem az Önök és partnereink cselekedeteinek szolgai másolásáról van szó. Mi arra törekszünk, hogy ötvözzük a világban szerzett tapasztalatokat saját hagyományainkkal, a 130 népet és nemzetet összefogó soknemzetiségû társadalmunk demokratikus értékeivel és fejlõdési igényeivel összhangban. (...)"

"Az Önök országában mindig, még a nehéz körülmények között is, nagyobb volt a nyíltság, a nyilvánosság, a pluralizmus, volt magántulajdon, amelyrõl népünk hetvennégy év alatt már azt is elfelejtette, hogy mi az. A pragmatizmus Önöknél felülkerekedett az ideológiai merevségen, Magyarországot a szocialista tábor legvidámabb barakkjának hívták. Bizonyára ez volt a legszomorúbb bók, amit életemben hallottam. (...)"

"Mi azokra az állami vezetõkre emlékszünk elsõsorban, akik augusztus 19-én hívták telefonon elnökünket, kevésbé emlékszünk a 20-án telefonálókra, és egyáltalán nem jegyeztük meg azoknak a nevét, akik 21-én telefonáltak, amikor a puccs sorsa már eldõlt. Magyarország hangját és a demokratikus Oroszország támogatását már augusztus 19-én délelõtt hallottuk és éreztük. Külön fõhajtás és elismerés Önöknek ezért. A hangot, az augusztusi puccs hangját és Magyarország hangját hallották a moszkvai barikádokon és mindenütt a világon."