"Ja, ha te bohócnak, vagy csepürágónak esküdtél fel, akkor a dolog el van intézve."

Nem, kérlek, én képviselőnek esküdtem föl. Ahogy orvosnak esküdött föl az a gyerekorvos is, aki piros orrot ragaszt magának a gyerekkórházban és viccelődik a gyerekekkel, mert tapasztalatai szerint a gyerek gyógyulását segíti, ha a kórházzal kapcsolatos szorongását valahogyan oldják.

Mint már kétszer leírtam, számtalan szegény gyerek van, akinek semmiféle karácsonyi ajándékot nem tudnak venni otthon. A Vöröskereszt az ő számukra rendezett gyűjtést. Úgy gondolták, az adakozást ösztönzi, ha csapnak egy kis hírverést a dolog körül, ezért fölkértek többé-kevésbé ismert embereket (köztük az összes országgyűlési képviselőt), hogy a Műcsarnok mellett fölállított, átlátszó, piros falú nagy sátorban (ezt nevezték el Mikulás-gyárnak), segítsenek az ajándékok csomagolásában, amiről aztán a sajtó is hírt ad. Vállaltuk vagy egy tucatnyian, odamentünk, csináltuk, közben lehetett minket fényképezni is. Nem parlamenti ülés alatt mentünk oda, mindenki a szabad ideje terhére dolgozott ott két órát. Mindenki, aki bent tartózkodott a Mikulás-gyárban, Mikulás-süveget húzott a fejére - mint említettem volt, ez Habsburg Györgynek sem derogált.

Ha te ebből a bohócságot és csepürágást olvasod ki, hát lelked rajta.


"Az előítéletről csak annyit, hogy munkával, "szolgálattal" fel lehet oldani."
A te előítéleteidet, úgy látom, salétromsavval sem.

"Te "megveted" az embereket, akikből élsz..."
Nem vetek meg senkit. Az előítéletes gondolkodást vetem meg, nem azt, aki így gondolkodik. Tudod, van egy szigorúan titkos szovjet módszer: olvasni kell, mielőtt válaszolsz.

"Több szerénységet kívánok."
Ahogy elnézem, rád is fér.