"Senki nem állította, hogy a fóbia örökölt, ami örökölt az a félelem bizonyos "természeti dogok látványára""

 

Dehogynem. Pont az a fóbia, hogy természeti (és nem természeti!) dolgok látványára fél valamitől az ember, nem pedig a veszély jelentkezésére. És azt mondom, hogy a fóbia nem öröklődik, hanem a tudat félreértései nyomán alakul ki.

Afelől pedig ne hitetlenkedj, hogy vannak akik meglátnak egy pókot és elsőre nem ijednek meg tőle. Mert ilyan sok van.

 

"Én meg ismerek olyan nem kutyásokat akik mindenféle kutyától félnek."

 

Egyezzünk meg abban, hogy vannak akik félnek, vannak akik nem, de a hangsúlyt a félősökre tolni szerintem önkényes feltételezés.

 

"nem a rátermettségeden múlik, hogy agyonlőnek vagy agyonbasz az áram"

 

Dehogynem. Sokan elkerülték már rátermettségükkel, hogy őket agyonlőjék. Aki ügyes, és figyelmes, nem vágja meg az áram. De múlhat nem a rátermettségen is. mindenesetre sokkal inkább szelektív tényező lehot, mint a pók.

 

"Abban a környezetben ahol kialakultak ezek az ösztönök ott bizony félni kell még most is a póktól"

A pókiszony nem ragályos. Amiért az egyik városban félnek a póktól, nem fog átterjedni a másikra csak azért mert miért ne. A másik városban nem a gyávaság, hanem a pókkal szembeni bátorság alakul ki, és lesz az öröklődő. De egyik sem igaz, mivel a pókiszony nem öröklődő. A félelem az a természet része, de helyesen mindig a jelentkező veszélyre irányul, nem pedig képzelődés függő, mint a fóbia.