"A Husvét az eredetileg a bibliai idõkben par excellence zsidó ünnep volt, lévén akkor még nemigen voltak európai és egyéb nemzetállamok."
Nem azért volt zsidó ünnep, mert nem voltak nemzetállamok, hanem mert a zsidók ilyenkor emlékeztek meg arról, hogy az Örökkévaló kivezette őket Egyiptomból, a szolgaság házából.

"Krisztus kereszthalála után a Husvét teljesen más értelmet nyert a keresztény népeknél..."
Ne haragudj, de ez marhaság. Nem a zsidó húsvét nyert más értelmet a keresztény népeknél.
A helyzet az, hogy szinte minden mérsékelt égöv alatt élő kultúra megüli a tavasz kezdetének, a halottaiból föltámadó természetnek az ünnepét. (A földművelő népeknél pedig ez igen gyakran a meghaló, eltemetett és föltámadó istenség ünnepét jelenti, a földbe vetett és kisarjadó gabona metaforájaként. A perzsáknál Mithraszét, az eleüsziszi misztériumokban az anyjához, Démétérhez az alvilágból vissszatérő Perszephonéét, az egyiptomiaknál Oziriszét, csak ott a Nilus is bele van keverve a dologba, minthogy ott a gabona elvetésének majd kisarjadásának előfeltétele a Nílus áradása.)
Vagyis mind a zsidók, mind a keresztények megtartják az ősi tavaszünnepet, csak az egyik az Egyiptomból való szabadulást, a másik Jézus kereszthalálát és dicsőséges föltámadását kapcsolja hozzá (ez utóbbit joggal, minthogy a biblia szerint ez éppen pészachkor történt).