Szia Annie!

 

Ha nem csak a csajok véleményére vagy kíváncsi, én is elmondom, hogy kerültem kapcsolatba az indián világgal: 10 éves koromban kezdtem el olvasni a Winnetou-sorozatot, aztán a Medveölő fiát, utána meg a többi Karl Mayt (Olajkirály, A sivatag szelleme, Az Ezüst-tó kincse stb.).

Aztán pont ekkoriban vagy kicsit később ment a TV-ben a John Ford-sorozat, ott is volt egy jó pár indiánfilm, bár nálunk még akkoriban inkább Gojkó Mitics volt az "indián" sztár:-))))

Liselotte-Welskopf Heinrich regényeivel folytattam (A Nagy Medve fiai, Tokei-ihto visszatér), aminek szerintem már sokkal több köze van a valódi történelemhez, mint May regényeinek.

 

Nyolcadikos koromban sikerült beszerezni és kiolvasni Dee Brown örökzöld klasszikusát.

 

Utána már a komolyabb, ismeretterjesztő jellegű művek következtek.

 

Egyébként végig iskolai éveim alatt a történelem és a földrajz volt a kedvencem, volt egy időszak, amikor történelem-földrajz szakos tanár akartam lenni.

Elnézve a tanári fizetéseket és a mai kölykök viselkedését, nem bántam meg, hogy nem lettem az.

Így lettem üzemmérnök a közlekedésben, de az indián világ, ill. úgy általában a történelem és a földrajz iránti intenzív érdeklődésem máig megmaradt.

 

Innen azonban már OFF:-)))