Egyetértek Gabival, aki azt mondja, hogy

1. Ez a Ti problémátok, kár is volt anyóst ebbe belekeverni.

2. Olyan nincs, hogy csak a férj diktál, illetve ha igen, akkor el kell döntened, hogy ez neked megfelel-e hosszú távon. Beszélni kellene vele. Korábban hogy volt ez, nem beszélgettetek arról, hogy milyen közös életet terveztek magatoknak?

3. Mi volt a második gyermek érkezése előtt? Már akkor is ennyit volt távol?

4. Tudom, hogy nehéz új kapcsolatokat teremteni idegen, főleg falusi környezetben. (Egy apró ötlet, próbálkozz a gyerekek felől, vállalj valamikorra kisgyereket. Eleinte hátha anyuka nélkül elengedik - addig mehet anyukája kapálni. Mintha vigyáznál rá, lehet, még hálásak is lesznek érte. (Hozzánk is csak jöttek a gyerekek, az enyémek alig-alig mentek.) Aztán lehetne valami semleges helyszínt keresni, hátha a Ti jólétetektől félnek. Hidd el, ilyen is van.

5. Esetleg felújíthatnád a régi kapcsolataidat. Ha van autód (de vonattal, busszal is 5 hónapos babával én már közlekedtem), a gyerekeiddel mehetnél a régi barátaidhoz is. Nem kell otthon besavanyodnod, még ha anyósod így is látná jónak.

6. A férjed pedig mellesleg néha a nagyobbik gyermekedet is elvihetné horgászni, a kisgyerekek ezt szokták élvezni, s ráadásul rengeteg új ismerettel is gazdagodnak közben (biológia,  környezettan, kézügyesség stb.). Az én lánykám 3 éves korában már csak úgy kapkodta ki a vízből a sneciket.