Meglesz a lehetőség, ne félj, előbb-utóbb mindenkit el fognak tudni üldözni, mert itt csak nem normális marad. Pedig én is szerettem csinálni a munkám, de ami most megy, az már rég nem posta.
Tudom, hogy változni kell, meg fejlődni, de mindennek van határa.
Főképp, hogy megkérdezés nélkül belekényszerítenek olyan munkarendbe(két műszak helyett "szűkített" egy műszak 10-18), ami minden családos nőnek csak hátrányt jelent: egész nap a munkahelyen van, a rövid kis délelőttjén azt se tudja, mosson,vásároljon,főzzön, aztán este két-három szó a családdal és alvás, mert másnap kezdődik elölről minden és ugye a nyitvatartás nem egyenlő a munkaidővel, mert előtte, utána még jócskán van mit csinálni:(((((((((.
Arról nem beszélve, hogy mindezért még kevesebbet is visz haza,mert ugye egyműszakra nem jár műszakpótlék, hiába esik a munkaidő nagyobb része délutánra.
Persze ezeket hiába is mondja el bárki, (ha van mersze és nem fél attól, hogy "találnak" a munkájában hibát)mert nincs aki kiálljon értünk, a legdivatosabb szlogen: "akinek nem tetszik elmehet", vagy "örüljön, hogy van munkahelye".
Na nálam is kiborult most a bili, de a tehetetlenség egyre keserűbbé teszi a munkánkat és az egész életünket.