Kedves Fórumozók!

Köszönöm a biztató szavakat.

Cooldoc válaszára reagálva, tudom, hogy a férjemnek nem lett volna jobb, hogyha esetleg rákapcsolják lélegeztetőgépre, mert lehet, hogy az is csak pár napig segített volna és a szenvedés tovább tart. Ott abban a borzasztó utolsó egy órában csak arra tudtam gondolni, hogy ez nem történhet meg velünk és kutya kötelességem még akkor is küzdeni érte. Valóban vele voltam az utolsó pillanatig, fogtam a kezét, töröltem a homlokát, és beszéltem hozzá. Bár sokszor gondoltam már arra, lehet hogy békésebben hal meg, ha nem vagyunk ott mellette és nem hallja  a hangomat. Nagyon sokan írták más fórumon és itt is, hogy csak szépen elaludt a szerettük. Nálunk ez nem így történt. Aki még nem látott agonizáló beteget annak szerintem ez egy sokkoló dolog.

Azt mondják, hogy el kell engedni, mert már jó helyen van, már nem fáj semmi sem, csak nekem rossz.

Egyedüli vigasz valóban csak a kicsi lányunk, aki a maga kis eszével, szeretetével mindig visszaránt a helyes irányba.