Tízéves koromban a Winnetouval kezdôdött. :))) És egy borzongatóan ismerôs érzéssel, hogy nekem közöm van ezekhez az emberekhez. :))

Aztán szép lassan minden megjelenésükben elkezdtem ôket szeretni. Próbáltam összerakni a "tudható" dolgokat, és kiszürni a "hamisságokat" az információkból. Néprajzkutató akartam lenni, hogy kimehessek hozzájuk "kutatni", aztán majd jól ottmaradok véletlenül:))). De más irányt vett az életem, lemondtam errôl az álmomról. Már nem megyek "utána" sem az infóknak, de ami "szembejön", annak örülök. :)))

Egyébként igen: a külsô, a mentalitás és gondolkodásmód, az életforma és életszemlélet, minden, amit mostanáig megtudtam róluk, táplálja ezt a "lelkes" rajongást.

Sajnos, amit a mostani életükrôl tudok, eléggé elkeserít.