Az a legszebb, hogy bármikor röhögve tudnának nyerni. Ha felismernék, hogy a radikális megoldásokat kerülő (attól félő) baloldali (igazi) többség egy konzervatív, csak kicsit kommunista megoldásra mennyire vevő lenne, még ők is meglepődnének. A választások után néhány baloldali(!) barátommal pont azt beszéltük, hogy csont nélkül többséget szereztek volna, ha csendben maradnak.

Nyitott vagyok a jó ötletekre, de a választások óta nem láttam és nem olvastam egyetlen jobboldali törvényjavaslatot, ami nem valami ellen, hanem valamiért lenne. Ha folyamatosan nyomnák a jó ötleteket, megoldásokat, akkor később még hivatkozhatnának is ezekre ("a baloldal gátolja az ország fejlődését, elutasította ezt és ezt, pedig."). Erre csapják itt a hisztit, a kivonulást, megy a dac, a kontrázás, a konstruktivitás minden nyomát nélkülöző ellenzéki politika, csakhogy a "monnyon le"-brigád nehogy másra szavazzon. (Mégis ki másra szavaznának? Csurkára, Ibolyára? Nincs az a pénz.) Jönnek a szent koronával, az "igazi" magyarokkal, a székely himnusszal, a romániai magyarokkal, a kokárdával meg a fehér szalaggal, és mondanak akkora marhaságokat (önkormányzati választás = kormányváltó népszavazás), hogy akinek a fejében meg is fordulna a "váltás" egyből elveti az ötletét is jó néhány hónapra, évekre, vagy örökre.

Vajon mennyi ész kell ahhoz, hogy rájöjjenek: nem a nem szavazó többséget kell különböző érzelmi szálakon "mozgósítani" (hergelni), hanem a politikailag aktív, jelenleg inkább baloldali értelmiséget kell meggyőzni arról, hogy igenis, ők jobban tudják ezt csinálni, méltók az ország vezetésére.