Mi annakidején rendesen és vaskeményen  ütöttük egymást az iskolában, nem volt nap bunyó nélkül,...áldott jó tanáraink hagyták, mert tudták, hogy az a természetes kiválasztódás legjobb szerszáma.

 

Aki gyenge az haljon meg, és lehetõleg hamar....

Ez a lózung, akár elismerjük, akár nem....

 

Mi is mindig jobban ütöttük a tanácselnök, és különösen a párttitkár fiát, ezek minden nap kaptak ami rájukfért,  a fejük minden héten dagadtra lett verve.

 

Ha volt  rajtuk sapka azért, ha nem volt rajtuk sapka: akkor meg azért

 

És van abban  valami teljesen szép, és természetes, hogy az utált hatalom minden résztvevõje, és azok ivadékai kapnak amit csak kaphatnak.

 

Ilyen a Népfelség, és a Nép szava Isten szava.

A nép pofonjai mindig jo helyre szállnak.

 

Aki nem bírja, az beadja a kulcsot.

Ugyis olyan sokan vagyunk,.... az már rémes, hogy milyen sokan vagyunk!!!!!!

Nincsen hely.  A földön.  Lassan már....