Luis de Góngora

A NYUGDÍJÁT VÁRJA

Nyugdíjam lassu ólomlábra tették,
s a féllábam már mintha sírba lógna,
bánnám is én, kövér vagy vézna volna,
csak ideérne, szebben delelhetnék.

Most ahelyett, hogy hátszínt, bélszínt ennék,
nyesőolló ad mirtuszt asztalomra.
A legszebb talján hercegség: Szalóna.
Bari: ez orrcsiklandó nedü helység.

A száraz bőrkére a fogam ráunt,
hisz nem gyalázza emmár annyi éve
kályhámat tölgy s olajfa egy csipet sem.

Ó, mennyit késlekedik, amit várunk!
Csak jönne már, mert nem mindegy, ha késve
vacsorázom vagy éhomra lefekszem.