Sárközi László:

 

Mészáros Ilonának

 

...magyar átok: nem akarsz már soha

elmúlni fejünkről: falevélként

hajigál és taszigál a mostoha

 

sorsom, pedig elrágtam egyébként

fele-harminc meg a két évemet:

keserőség vagyok és szemtelen:

élek a fedélnélküliség vért

 

bont, pénztelenül tengve, barátok

zsebeit vizslatom, újból kapok

s nem elég, nem lehet: épp fagyok

vannak: nyomorú ez a város,

 

ország: üres arcok s aki alkot,

ha csupán lelkileg él gazdagon,

vesztes: kegyelem matracon alszom...