No akkor néhány gondolat az Automatizált Vezetési Rendszerekről (a továbbiakban csak AVR). Elkezdem az AVR-ekről szóló néhány hozzászólásomat, mert valamikor szeretnék a végére is érni :-)).

 

A neten minden bizonnyal találni jónéhány alapgondolatot az AVR-ekkel kapcsolatban, én megpróbálom leszűkíteni a mondandómat és bevezetésként csak röviden a megjelenésük szükségességéről. A múlt század '50-es éveiben megjelenő (akkori) modern lokátortechnika új feladatok elé állította a VSZ országok hadseregeit. Alapvetően új tudásszintet követelt a technika az üzemeltetőktől, de főleg az egységes légvédelmi rendszerbe helyezett lokátorok által szolgáltatott légi helyzet feldolgozása és továbbítása egyre fontosabbá vállt. A kezdeteket talán mindenki ismeri: az indikátorokon megjelenő céljelek kezelők általi kiolvasása, azok rajzolgatása különböző tervtáblákra, onnan pedig az információk továbbítása a címzettek (parancsnokságok, a helyzetből adódóan döntéseket hozó beosztások) felé. Akik voltak a jól sikerült Kupi (nem félreérteni :-))) látogatáson, talán még emlékeznek, hogy többször is szóba került, hogy a tervtáblás megoldásokkal, rajzolgatásokkal a végpontokon a lokátorok által mért adatok több perces késéssel érkeztek meg az egyes vezetési pontokra (szó volt ott 10 percről, de szerintem az információkésés akár 20 perces is lehetett a felsőbb vezetési pontokon). Ezek a több perces késések a légi csapások elhárítására szolgáló eszközök (vadászrepülők, lérak technika) harci értékét csökkentették, ugyanis azok reakcióideje az adatátvitelek lassúságából eredően minimalizálódott és nagyon nagy nyomás nehezedett a kiszolgáló személyzetre, hogy a "harci feladatot" az elvárt szinten teljesíteni tudja.

 

A '60-as évek közepén jelentek meg és álltak rendszerbe az első automatizált rendszerek (az RT alakulatoknál az első Vozduch V-1p típusjelű rendszerek), amelyek az légi információk feldolgozását, továbbítását, esetleges rögzítését és főleg a RL információk továbbításának gyorsasát voltak hivatottak növelni.

 

Ennyit talán bevezetésképpen, amit bizonyára lehet még kiegészítgetni, pontosítani, de szerintem az AVR-ek bemutatásának nem ez a lényeges része.

 

Az AVR-ek szempontjából nézve az egsége légvédelmi rendszereket 3 alap kategóriára osztották:

 

1. Kézi - a már említett tervtáblás adatátvitel (az információk a rendszer

              szempontjából nézve nagy késésekkel kerültek továbbításra, majd

              feldolgozásra 10-20 perc!!)

2. "U" típusú automatizált rendszerek - (az első AVR-ek) különböző technikai

              segítséggel (ún. markerek) az információáramlás felgyorsítása.

3. "M" típusú automatizált rendszerek - a már általunk is jobban ismert AVR-ek

             egységes renszere (VP-01M, VP-02, VP-03, VP-11, ASZURK, VEKTOR, PORI,

             SZENYEZS.....), kezdve a RT alakulatoktól, a lérak parancsnokságon és a

             légierő vezetési pontokig az adatátvitelek "digitális" formában történő

             kódolt továbbításáig. Ebben az "M" típusú rendszerben már megjelentek a

             különböző számítógépek, adatrögzítők és a folymatok egyes lépései

             teljesen automatizáltá válltak (mintaként majd csatolok egy rajzot az "M"

             típusú AVR-ről /ha majd elkészül, mert az jó kis lepedő lesz!! :-))/).

 

Automatizált Vezetési Rendszer VP-01M

 

A VP-01M a Vozduch rendszeren belül a végpontokhoz (lokátorokhoz) csatolt "alap" AVR, amely képes volt az RL információk megjelenítésére, automatizált gyűjtésére, azok továbbítására a parancsnokságokon lévő további részelemek, magasabb egységek felé (VP-02, VP-03, VP-11....).

 

A VP-01M rendszerhez 2db RL távolságmérőt és 1db RL magasságmérőt lehetett közvetlenül kapcsolni.

 

Az RL információ egy 32 bites kódolt adatként került továbbításra.

- 1-8     bit......................X célkoordináta

- 9-18   bit......................Y célkoordináta

- 19-21 bit......................Állami hovatartozás

- 22-28 bit......................magasság információ

 

A 32 bites adat hosszúsága 533,3ms volt. A VP-01M adatátviteli sebessége 60Bd (Baud) volt (csak összehasonlításként a VEKTOR 1.200Bd, de a modernebb rendszerek adatátviteli sebessége messze meghaladja a 2.000Bd-t!!). Az adatok továbbítása telegrafikus jelként történt.

 

A VP-01M rendszerei 2db URAL-375-ös teherautó felépítményében és 2db utánfutóban kerültek elhelyezésre.

 

Az 1. felépítmény tartalmazta a rendszer működésének alapelemeit (munkahelyek indikátorokkal, szinkronizátor, vevő és ellenőrző egységek blokkjait - lásd 1. rajz) a 2. felépítményben kerültek elhelyezésre a tartalék alkatrészek(ZIP), blokkok, mérő és diagnosztikai berendezések, kezelőszemélyzeti pihenőhelyek). Az 1. utánfutó a tartalék áramforrást biztosító 20kW dízel aggregátor, a 2. utánfutó (2PN4 jelzéssel) a kábelezést tartalmazta.

 

Magyarázat az 1. rajz 1. felépítmény blokkjaihoz:

- SP - ? (ez jó magyarázat :-))),

- UVK - a magasságméréből vett adatok feldolgozását biztosító blokk,

- M-03 - ?

- SZV - ?

- M-02 - ?

- M-01 - ellenőrző vevő blokk,

- P-2M - vevőegység,

- SZD-M - ?

- GEO 27 - a levegőben lévő vegyi anyagok mérésére szolgáló egység (vegyi

                 támadás esetén !?)

- ISZV - magasságmérő indikátor (a rendszer parancsnok munkahelye)

- RVM - ?

- ISO-I-1 és I-2 megjelenítő egység indikátorokkal, adatrögzítő és továbbító

            egységek (a 2. képen csatolok egy hasonlót, ami nem biztos, hogy a VP-01M-

            ből kiemelt ISO-I-1,2 egységek!)

- GRB - szinkro egység.

 

A VP-01M-ről itt megáll a tudományom. Talán még azok akik ezeken a rendszereken szolgáltak tudják még kiegészíteni, pontosítani az általam leírtakat. A VEKTOR-2VE-ről több infóm maradt fenn, azeket majd a következőkben teszem közzé :-)))).