144000 2007.04.08 0 0 372 „Én, az Úr, minden embert szeretek. Azok kedvéért jövök, akik az igazságot keresik, hogy újra megmutassam nekik, valójában mi is az igazság, és hogy mit jelent, mivel elfelejtették! Én a vagyok az Igazság, és az Igazság Szeretet, végtelen Szeretet, magasztos Szeretet, örök Szeretet. Könyvem a Szeretet  könyve. .. Megszakad a Szívem, mert oly sok teremtményem enged a Sátánnak! Mennyire szenvedek, amiért oly sok papom jár a kárhozat útján! Én vagyok az Ige. A Szentek Szentje, az örökkévaló Isten, Emmanuel, és a ti Megváltótok, akit ti sok évvel ezelőtt keresztülszúrtatok, és még most is át- meg átszúrtok. Miért? Mi a különbség a mostani és a régmúlt napok között; amikor testben éltem köztetek, és felszögeztek a keresztre? Ismételten keresztülszúr képmutatásotok, gőgötök, hitehagyásotok és makacs süketségetek. Továbbra is közömbösek maradtok feleimmel, csodáimmal és isteni műveimmel kapcsolatban. Ma éppúgy kigúnyoltok, mint tegnap. Ti gúnyoltok ki, ti, akikre a lelkek millióit bíztam. Érzéketlenségetekkel újból keresztre feszítetek, újra felszögeztek a fára. Ó ti mindannyian, akiknek a szíve még terméketlen*, és akiknek a szíve gránittá változott, megengeditek-e valaha, hogy megérintsem, meglágyítsam és kinyissam szíveteket?* Felhagytok-e végre azzal, hogy keresztülszúrjatok?* Szájam szárazabb a pergamennél a szeretet-szomjúság miatt. Szemem belefáradt annak szemlélésébe, miként öntitek szóáradatotokat oltáromra. Felajánljátok imátokat, de mielőtt hozzám érnének, páraként felszívódnak a levegőben. Elfordítom tőletek tekintetem, mert tudom mi lakik szívetek mélyén. Megfulladok!... Fulladozom attól, hogy ivadékaim tele vannak holt szavakkal. Fulladozom attól, hogy félelem nélkül jöttök hozzám, és olyan nyíltan, olyan magától értetődően tapostok rá isteni Szívünkre! Ezek után miképpen várhatnátok, hogy bárányaim megbízzanak bennetek?”