Márkus L
2007.04.07
|
|
0 0
138
|
Bajza József: FOHÁSZKODÁS. 1849. Isten, aki láttad E roppant vihart, S nem nyújtál ügyednek Védelemre kart Állnak templomidnak Szent oltári még? Vagy tán a pokol le- Döntögette rég? Millió ajakból Szállt fohász feléd: Mind hiába! mintha Meg sem értenéd. Szívekből kihalni Hagytad a hitet, Bukni engedvén a Legszentebb ügyet. Törvényhez s hazához Aki hű vala, Mint az úti rabló Vérpadon hala. S akinek szivében Nem volt semmi szent, Aki rabla, gyilkolt, Vére, élte, ment. Égből a szabadság Védre nem talált Érte harcoló nyert Láncot vagy halált; És ki ezred óta Annyit vérezett, Eltapodni hagytad A hős nemzetet. A jámbort nyomorral, Kínnal halmozád Eskü- s szószegőket Megjutalmazád; A pokol kigyóit Itt megfészkeléd, S gaz merény uralmát Győzni engedéd. Van-e még hatalmad Élők- s holtakon? Vagy Sátán lön úrrá A világokon? Elfogyának tán az Ég villámai, Hogy oly vakmerők a Gazság karjai? Törvény és igazság Tán csak ámulat, Mellyel a halandón A pokol mulat? Tán nem is valóság A Jézus tana, Aki eljött, embert Hogy megváltana? Tán nincs is jövő túl A sír éjjelén? S álszín és hazudság Erkölcs és erény? Van-e oly halandó Aki még remél? Van-e még keresztyén, Aki hitben él? - Szánd meg, Isten, embert Szánd meg hívedet! Aki bízva benned Annyit szenvedett. Adjad újra vissza Elvesztett hitét, Lásson egy hatalmas Kéz intézetét. Dörgő mennyköveddel Sújtsd le a gonoszt, Aki a világon Kínt, gyötrelmet oszt; Nyerje meg jutalmát A szilárd erény, Légyen népszabadság Úr a földtekén... Vagy ha e világnak Eljött vége már, S a nem-lét öröklő Semmisége vár; Sújts le egy csapással Minden életet, S alkoss új világot S új természetet. Istenképre embert Ámde ne teremts, S lelkedből belé egy Szikrát el ne ejts: Alkoss a világnak Balga lényeket, Egyszerű parancsra Forgó gépeket. Kiknek keble márvány, Szíve jég legyen; Lelke szépre tompa, Nagyra képtelen. Kiknek jog, szabadság Őrült gondolat, Nem szőnek jövőkről Tündér álmokat. Kikben nincsen elme Égre szárnyaló, Lényök, mozdulatjok Szolgához való: Akkor jobb jövőkért Egy szív sem zokog, S lesznek a világon Népek boldogok. |
|