Quo vadis?

(Az utolsó vacsora alakváltozásai)

*

Oly’ szelíd volt kívánsága,

Mégis minden néki ártott:

Aki csúfolta? – akarta fájjon:

Ne legyen szeretet a világon!

*

S ha eljön, majd a rontás éje,

És nem leszek már köztetek?

Ha felhangzik a lázas ének?

Ti szelídek ne feleljetek!

Ha meghal a Nap? és rám szakad

Az örökké tartó éjszaka:

Az égbolt bársony szegletén

Nagy Fényre gyúl a rontás csillaga.

Magához int a vén Kharón:

Nevetve szólít: “Itt egy kis ladik,

Légy vakmerő, bátor hajós:

Küzdj, szűz lelkedért hajnalig!”

Nem kívántam birokra kelni,

És csellel élni sem fogok –

Szelíden tűröm a kísértést,

S most csillagok közt ballagok.

*

Oly tiszta volt ifjúsága,

Ha bántották is, megbocsátott:

Bűneitől hetvenhétszer

Megváltotta a világot.

 

Életet ad mennyországa,

Mégis gyűlölik Őt a “mások”,

Elárulják ezüstpénzért,

De Te, ne bántsd Messiásod!