Úgy érzem, hogy jó orvos vagy, nagyon kedves Tőled, hogy segítséget nyújtasz azoknak, akiknek szüksége van erre. Sajnálom Édesapádat, sajnos én is most veszítettem el a számomra legkedvesebb, legnagyszerűbb embert.  

Panaszai karácsony környékén kezdődtek, ha evett, nem az étel, hanem nagyon sűrű, tapadós nyák jött fel. Ezt valahogy nem értették meg az orvosok, hogy nem hányás volt. Nem volt ételundora, nem fájt semmilye, nem volt sárga, nem tudott táplálkozni, mert mondta, hogy már fél lenyelni az ételt, ugyanis az evés (később az ivás) után is jött ez a nyák-féleség. 1 hónapig hordtuk kivizsgálásról kivizsgálásra, fül-orr-gégészet, nyelőcsőpasszázs, gyomortükrözés (sajnos nem sikerült), hasi ultrahang, mellkas CT, vérvétel, amiből egyáltalán nem derült ki, hogy mi baja lehet Neki. Halála előtt 10 nappal az eredmények áttekintése után még azt mondta itt egy nagyhírű belgyógyász (szerintem egy embertelen, embergyűlölő), hogy menjünk be a kórházba gyógyszerért, mert nincs tumor. Másnap mégis azt javasolta (CEA, CRP eredmények), hogy csak be kellene feküdni a kórházba tükrözésekre. Közben telt-múlt az idő, sokat fogyott, mert nem tudott enni, és én úgy éreztem, nem kapunk segítséget, mert senkit sem érdekel a bajunk. Február 4-én (vasárnap) délelőtt már nagyon gyengének tűnt, ezért szóltam öcsémnek, hogy be kellene vinni Apukát az ügyeletre. Innen 4 óra elteltével, újabb (ismételt) vizsgálatok megtételével fel is került a belgyógyászatra. Szegénykém már nagyon gyenge volt, csak aludt volna. A szívem szakadt meg, és most is, ha arra gondolok, mennyire szerettem volna Neki segíteni, és hogy NEM lett volna szabad a kórházban hagynom. Hétfőn döbbenten láttam, hogy kikötötték, mert el akart jönni (egyébként Ő is kórház-gyűlölő, mint én is). Amikor mentünk hétfőn látogatni, a száján olyan gipszszerű valami jött ki, de sehol egy vesetál, vagy valami, amibe kiköphette volna, meg hát ugye a keze sem volt szabad, fel sem tudott ülni. Kedden úgy váltam el Tőle, hogy szerdától jövök szabadságra, és Vele leszek, ekkor már a belgyógyászatról az ápolási osztálynak nevezett valamibe tolták le. Amikor eljöttünk még dobott nekünk egy nagy puszit (mert a nővérke megengedte, hogy levegyük a kezéről a kötést),  és még akkor sem gondoltam, hogy ez a SZÖRNYŰSÉG megtörténhet. Szerdán délelőtt már kómában lehetett, nem tudtunk beszélni egymással, bár tudta, hogy ott vagyok, mert láttam ha csak egy nagyon kis időre is, hogy mosolygott. A doktornő össze-vissza beszélt, rajzolt nekem egy napocskát, amivel a ráksejteket illusztrálta (mivel 2002-ben volt egy jóindulatú hólyagdaganata, és erre hivatkozott). Nem értettem, hogy mi történik itt, hiszen néhány napja még a lábán jött be az én Drága Apukám, és nem hogy javult volna az állapota...

A boncolásból kiderült, hogy hasnyálmirigy fej rák gyomorra terjedése (néhány hónap) volt az alapbetegsége. Azt szeretném kérdezni, hogy lehetséges-e, hogy ilyen betegség fájdalom nélkül zajlódik az ember szervezetében? Továbbá, hogy nem lehet megállapítani a betegség okát, csak gyomortükrözéssel?

A halál oka aspirációs phneumónia hányás miatt (bár láza, és hőemelkedése sem volt). Szerintem kedden nem is kapott infúziót, mert szerdán, miután beszéltünk a doktornővel, és kértük, hogy tegyenek meg mindent Érte, csak ezután!, a mi jelenlétünkben behoztak 4 palack infúziót.

Annyira el vagyok keseredve, hiszen Őt szerettem a világon a legjobban, míg élek mindig szeretni fogom, és gyászolom. Nélküle minden olyan értelmétvesztett, állandóan Rá gondolok, és rengeteget sírok. Szörnyű az a gondolat, hogy bár a legjobbat szerettem volna Neki, mégsem tudtam segíteni, megmenteni. Szívem szerint feljelenteném a kórházat (bár nem az én stílusom), de mire megyek vele, mert sajnos Rajta ez már nem segít. Ami még nagyon szomorú, hogy legyengülve, 76 évesen (én 35 vagyok), egyedül nagyobb biztonságban volt otthon, mint a kórházban.

Kívánok munkádhoz sok sikert, erőt, jó egészséget, kedvességet, és azt, hogy mentsél meg sok-sok életet. Mert az itt a gond, hogy szeretetlenséggel gyógyítani nem lehet! Vagy tévedek?

Ha válaszolnál kérdéseimre, azt nagyon megköszönném!ÜDV.!