Vakságomban megyek, s kezemről vér csorog

Mosolygok, s tettem vért fakaszt

Gondolom, gondolatom jó, s gondolatom öl

Dühöm támad, pusztít és rombol

Szemem eltakarom, mulasztásom megengedi bűnös tettet, mulasztásom bűnös tett lesz

Nem figyelek, gondolom ma ezt megtehetem, s egy újabb élő ébred halálra

Megyek, minden erőmmel örömért, és megölöm a szerelmet

Megyek minden erőmmel vigaszságért, s könnyek születnek

Haragom támad „tudatlanság” ellen, s a sátán mosolyog

Úgy érzem minden áll, de nekem lépnem kell, s lépek önként a halálba

Fogok kötelet, fogok hálót, s teszem, hogy használom; „ti mért maradjatok el tőlem, gyertek velem!”

 

Ó Atyám, mért engeded ezt meg nekem?

Látod a számot mit hordok, gyűlöletet mért engeded meg nekem?

Látod, hogy pusztítok, kérlek segíts nekem!

Ha tudnám fényedet, reá figyelnék!

Ha tudnám szépségedet, Reád mosolyognék!

Ha látnám halál útját megállnék!

Ó engedd meg nekem, meghalljam énekedet!

Ó engedd meg nekem!

Engedd meg!

 

Mikor megszülettem, láttalak

Benned örültem

Te örültél nekem

Ne engedd nekem elvegyen ezt a boldogságot, ne engedd meg nekem!

Hajolj le hozzám, boríts be felhőddel

Engedd lélegezzem! Engedj látnom, hallanom, megértenem!

Engedd együtt felszállnunk!

Engedj együtt szaladnunk!

Engedd meg nekem!

 

Bocsáss meg nekem!