Már régesrég

Már régesrég rájöttem én,
Kétéltű vagyok, mint a béka
A zúgó egek fenekén
Lapulok most, e költemény
Szorongó lelkem buboréka.

Gondos gazdáim nincsenek,
Nem les a parancsomra féreg
Mint halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.

Tengerem ölelő karok
Meleg homályú, lágy világa
Engem az ésszel fölfogott
Emberiség világossága.