Az 1956-os Intézet archívumában egy csomó visszaemlékezés van (többek között Obersovszky Gyulától, stb., sőt, még Krassótól is), akik nem éppen a per miatt, hanem az akkori és későbbi - börtönbeli - szóbeszéd miatt állítják, hogy a Tóth Ilona halálosan szerelmes volt ebbe a Piros nevű Gyöngyösibe, s amikor megtudta, hogy az illetőt nem politikai, hanem köztörvényes cselekményekért ítélték el korábban (mert neki nem ezt mondta), annyira felháborodott és csalódott, hogy a közös cselekményüket kiterítette. És a lelkiismeretfurdalás is nagyon bántotta, erről is lehet olvasni ezekben az anyagokban (régiek, nem újkeletűek).

Egyértelműen bűnös volt az emberölésben, amelyet egy normális mai bíróság nem büntetne halállal még akkor sem, ha létezne halálbüntetés, de az összes körülményre tekintettel "gyilkosnak" sem lehet nevezni, attól is távol állt.