Erre találták ki az odzsaklik-rendszert a 17. századra. Addig a várkatonaság zsoldfizetése úgy zajlott, hogy a szultáni hászokból, vámokból, adókból, adóbérletekből befolyó összeget az adott tartományban összeszedték, és elküldték Isztambulba. Ott a defterek alapján megnézték, hogy megfele-e a befolyt jövedelem az elvártnak. Ha nem, fenékbe billentették a beszedőt. Ha igen, akkor kiszámolták, ebből mennyit kell a zsoldra fordítanai. Azt szépen szekérre rakták, és visszaszállították a tartományba, ahol szétosztották.
Aztán rájöttek, hogy ez túl költséges és időigényes. Erre volt megoldás az odzsaklik. Ez adott vár őrségének a zsoldjára egy adott terület bevételét (pl. Duna vámja belgrádnál, falvak adóbérlete stb) rendelték. A befolyt összeget csak a tartományi kincstárba szállították, és onnan osztották vissza. Néha maguk a aktonák kapták meg közvetlenül az adóbérleti jogosultságot.