Nem csak úgy. Azt tudom elképzelni, hogy én ismerek egy jelenséget, amit időnek nevezek (ahogy a fentet fentnek). Azért hoztam létre az idő (fent) absztrakcióját, mert valami értelmeset mond az általam megfigyelhető világról. Olyanokat, hogy a kvarckristály hogy rezeg, a szakállam hogy nő (a tárgyak merre esnek). Én ezt a fizikai jelenséget nevezem időnek (fentnek), és ennek a viselkedését akarom megérteni.

 Ha ennek az általam megfigyelhető fizikai absztrakciónak a viselkedését valahogy megértettem, pl. azt gondoltam róla, hogy abszolut, (idő is, fent is), és kiderült róla, hogy nem az: (mindkettőről kiderült), akkor két dolgot tehetek.

 A Dulifulis dolog az, hogy elkezdem összekeverni a jelenséget és az arról szerzett eddigi tapasztalataim alapján elképzelt tulajdonságait, és ragaszkodom hozzá, hogy akkor én nem az időt (fentet) mérem, hanem az eszközöm torzít, mert annak márpedig olyannak kell lennie, amilyennek megtapasztaltam (tehát abszolutnak kell lennie az időnek is meg a fentnek is), és próbálom azt mondani, hogy akkor is egy olyan fogalmat nevezzünk időnek (fentnek), ami az eddig róla elképzelt tulajdonságot tudja (tehát abszolút), és amit én mérek, és ami egyébként az általam megfigyelt világot jól modellezi, azt pedig csak valami általam torznak látott dolognak.

 Ezt akár meg is lehet csinálni -- lehet valamiféle abszolút időt is csinálni (vagy fent esetén pl. kijelölni, hogy fent az a Föld keringési síkjának az a normálisa, amelyik az északi sark irányába mutat) -- majd azokat a fizikai jelenségeket, amikre eddig ezek a fogalmak jól működtek, folyton transzformálni -- a megfigyeléseink szerint tehát a Lorentz-transzformáció mondja meg, hogy hogyan torzít az óránk és a mérlegünk, és a fizikai folyamatok is ennek megfelelően torzulnak, kvarckristályok, szakáll, miegyéb: tehát az óránk által mutatott értéket először visszatorzítjuk az abszolut időhöz (Lorentz-trafó); majd amikor a kvarckristály rezgését meg akarjuk számlálni, akkor megint figyelmbe vesszük, hogy tapasztalataink alapján az is torzul, és megint megtranszformáljuk vissza egy inverz Lorentz transzformációval. (Fent esetén: a függőónunkat először a napszak és a szélességi kör alapján áttranszformáljuk abszolut fent-re, ahogy a földgömb áll az asztalon; majd a ház falának a kívánt szögének megállapításához megint figyelembe vesszük az napszakot és a szélességi kört, és visszatranszformálva megkapjuk, merre van a Föld középpontja).

 A fizikusok által preferált irány pedig az, hogy azt nevezem időnek, amit az én nézőpontomból annak látok, és az én nézőpontomban velem együtt utazó kvarckristályok, szakállak és más jelenségek viselkedéséről mond valami hasznosat; és megállapítom, hogy relatív, és sebességfügő. (Vagyis: továbbra is a Föld középpontja felé mutató irányt nevezzem lentnek, az ellenkezőt fentnek, és megállapítom, hogy relatív, gravitációfüggő).