A történelmi Arthur életét és tetteit leginkább az Annales Cambriae c. walesi krónikákból lehet kihámozni, persze ezekre is sok legendás elem rakódott rá az idők folyamán.
Ezek szerint Arthur eredetileg maga nem volt király, hanem Dux Bellorum (Háborúk Hercege), azaz aféle legfőbb hadúr volt, aki a britek egyesült haderejét vezethette a hódító szászok ellen.
"... ő maga nem volt király, de együtt harcolt a britek királyaival..."
A krónikák szerint 12 csatát vívott a szászok ellen és valamennyit megnyerte.
A 12. csata volt a legendás Mons Badonicus-i ütközet, ahol a krónika szerint 960 emberrel rohamozta meg a bekerített szászokat és döntő diadalt aratott.
Erre a csatára a walesi krónikák szerint Kr. u. 516-ban került sor.
Ez után néhány évvel Arthurt a britonok királlyá koronázták Caer Wynt városában, a mai Winchesterben. Azt még azonban a walesi krónikák is megjegyzik, hogy ez inkább aféle szimbolikus cím volt Arthur érdemeinek elismerésére, mint valódi királyi hatalom.
Később egy Merdod (welsh nyelven Merdawt) nevű trónkövetelő lépett fel Arthur ellen, ami megosztotta a britonokat. A krónika szerint Merdod óriási sereget gyűjtött össze szászokból, piktekből, skótokból és mindazon népekből, akik gyűlölték Arthurt.
A krónika szerint 60 ezer férfit, de ezt erős fenntartásokkal kell kezelnünk (hatezer szerintem közelebb áll a valósághoz).
Arthur is összeszedte a maga haderejét és Camlan (Camlaun) mellett ütközött meg Merdod óriási seregével. Az összecsapásban Arthur megölte Merdodot (ha nem is vágott rajta akkora lyukat, hogy átsütött rajta a nap), de maga is halálos sebeket szerzett.
Haláláról és temetéséről több legenda is született.
A legvalószínűbb az, hogy Glastonbury (óangolul Glaestingaburh) városában temették el a katedrális alatt.
A camlani csatára a walesi krónikák két különböző változata szerint Kr. u. 539-ben vagy Kr. u. 542-ben került sor.
Egyébként II. Edward angol király 1190 körül felnyitatta Glastonbury katedrálisában azt a sírt, amelyről azt tartották, hogy Arthuré.
A sírban két csontváz volt található, az egyik egy rendkívül magas (közel két méteres) férfié, a másik pedig egy nőé.
II. Edward "szakértői" rögtön kijelentették, hogy ez Arthur és Guinever sírja .
