Szerintem kellenek azok a hősök a gyerekkor bizonyos pontján. És örülök is, hogy a fiaim vevők rá, mert azok a figurák sok szempontból jó példaképek. Valahol errefelé olvastam, hogy Winnetou esetleg Cochise-ról lett mintázva, amit nem hiszek. De mégis szeretném ennek kapcsán megemlíteni Cochise híres beszédét, amit Grangernek mondott el, amikor az megadásra akarta rábeszélni őt. Bocs, ha hosszú lesz, de szeretnék idézni belőle pár mondatot.

 

"Egyetlen apacs sem hagyhatná el a rezervátum területét a kormányhivatal megbízottja által kiállított engedély nélkül – mondta a tábornok – és sohasem kapnának olyan engedélyt, amellyel Új-Mexikó határát átléphetik.”

            Cochise csendes hangon felelte:”A nap forrón tűzött fejemre, izzással töltötte el mindenemet, és felforrt a vérem, most azonban eljöttem ebbe a völgybe, ittam ezekből a vizekből, megmosakodtam bennük, mire lehűlt a vérem. És mert lehűlt a vérem, tiszta fejjel, kinyújtott kézzel jövök hozzád, hogy békét ajánljak. Őszinte a szám, nem akarlak becsapni, de azt sem akarom, hogy te rászedj engem. Szilárd, tartós, megbízható békét akarok. Amikor Isten megteremtette a világot, egy részét a Fehér Embernek adta, a másikat az apacsoknak. Miért? Miért kerültek össze? Most, hogy így beszélek veled, tudom, a Nap, a Hold, a Föld, a vizek, a madarak, az állatok, sőt a meg nem született gyermekek is örvendeznek szavaimon...

...Isten nem olyannak teremtett minket, mint benneteket. Úgy születtünk mi, mint az állatok, száraz fű között, alomban, nem ágyban, miként ti. Ezért hasonlatos életünk is az állatokéhoz, ezért kóborlunk éjszakánként, ezért kell rabolnunk és ölnünk. …

...Idejöttem, mert Isten ezt parancsolta nekem. Így szólt hozzám: békében élni jó – és idejöttem! Jártam a világot a felhőkkel és a levegővel, amikor Isten megszólalt gondolataimban, mondván, jöjjek el ide és kössek békét mindenekkel. Azt mondta, a világ valamennyiünké. Így van-e?..

...Amikor ifjú voltam, bejártam ezt az egész földet kelettől nyugatig, és sehol sem láttam mást, csak apacsokat. Sok nyár elmúltával újra bejártam, és íme láttam, új emberfaj érkezett, hogy elvegye a földet. Miért? Miért várnak az apacsok arra, hogy meghaljanak – miért hordozzák életüket az ujjuk hegyén? Kószálnak hegyen át, és arra gondolnak, bár a súlyos égbolt zuhanna le rájuk. Nagy nép volt egykor az apacsoké, ma csak kevesen élnek már közülük, és ezért akarnak meghalni ők is, ezért hordozzák életüket az ujjuk hegyén. Sokan elesnek közülük a harcban. Nyíltan kell szólanod hozzánk, hogy szavad úgy hatoljon a szívünkbe, mint a Nap fénye. Mondd meg nekem, ha a Szűz Mária bejárta az egész földet, hogyan lehetséges az, hogy sohasem lépett be az apacsok kunyhóiba? Miért nem láttuk, miért nem hallottuk őt soha?...

… Beszéljetek amerikaiak, szóljatok mexikóiak, semmit sem akarok takargatni előttetek, ti se takargassatok semmit előlem. Nem szólok hazug nyelvvel, a ti szavatok se legyen hazug."

 

A válasz persze csak egy be nem tartott ígéret lett, senki nem tudott és nem is akart Cochise szívébe világítani, mint a Nap fénye. De az ő szavai talán nem csak az én számomra megrendítőek. Úgy érzem, ha ennyi év és kilométer távolságából sem tudnánk úgy gondolni rá, hogy "a Nap, a Hold, a vizek és a madarak" is örvendezzenek gondolatainkon, akkor ez az öreg apacs bandita alázatosságával  megszégyenítene minket.