Egy anyagban azt olvastam, hogy a síksági indiánok íjai meglehetősen silány minőségű fegyverek voltak, főleg, ha az eurázsiai sztyeppvidék lovasnomád népeinek íjaival hasonlítjuk össze.

Egyes adatok szerint a síksági íjakkal úgy durván 70-100 m-re lehetett célzott lövést leadni.

Az egyik komancs anyagban viszont azt olvasom, hogy az egyik összecsapásban egy komancs harcos kétszáz yard (kb. 180 m) távolságról lőtt nyíllal szíven egy bizonyos Bird kapitányt.

Bár a szerző szerint is ez volt az indián háborúk történetének legtávolabbról leadott sikeres nyíllövése.