Rákerestem a TZK távcsőre, és jellemzően az első szócikk az egyik itteni hozzászólásom volt. Pedig nem magamat kerestem, hanem egy képet a távcsőről.

Na szóval: Egy szűk kutricát szereltek fel az oldalszög antennára, amibe pont két katona fért el szűken. Elsőfok esetén két olyan katona mászott fel, akikre máshol nem volt szükség. Fent a kutyaólban két darab 10 X 80-as TZK távcső volt beépítve, ez természetesen az antenna középpel való kalibrálást jelentette. A távcsőnek nem volt túl nagy nagyítása, de a belépő pupilla jó nagy volt, így meglehetősen jó volt a fényhasznosítása. (Sajnos nem találtam róla semmi jó képet, de a mellékleten a kép bal szélén az egyik gyerek arra támaszkodik. Háromlábú állványa volt, és maga a távcső is volt vagy 10 kg)Az optikusok széke érdekesen volt kiképezve, a háttámláját előre lehetett szíjazni, hogy nagy helyszögön is ott tudják tartani a fejüket az optikához közel. A követést úgy tudták csinálni, hogy fent egy ugyanolyan kereket tekertek, mint a kézikövető kerék. A kerék egy szelszin adót hajtott. A szelszin kapcsolat másik vége az UA két szögkövetője előtt volt, méghozzá egy egy hatalmas szelszin vevő, amit a kézikerékhez lehetett billenteni. Gumitárcsán keresztül állt össze a kapcsolat, így némileg áttételesen a fenti katonák is ugyanazt a követést tudták csinálni, mint a lentiek. Természetesen automata követés nem volt.

Éjszaka, jó látási viszonyok között a távolodó gép hajtóművét 80 - 100 kilométerre is lehetett látni.

A TV már komolyabb dolog volt. A béta antennára volt felszerelve a KARAT típusú TV kamera, aminek valami 1000 volt a fókusztávolsága. (2-3. kép) A szögkövetők előtt egy JUNOSZTY képernyő volt, aminek a közepén egy kis kereszt, azzal lehetett követni a célt. (4-5. kép) Az először behozott M2 Volhovra 1983 - 84-ben szerelték fel, az M3 Volhovokon már eredetileg is rajta volt.

Mindkét rendszernek (a TV-nek és az optikának is) az volt a lényege, hogy a komplexum tűzvezető lokátorán kívül más módon is meg lehessen jeleníteni valamilyen módon a célt. Mindkét módon csak hárompont rávezetési módszerrel lehetett rávezetni a rakétát, mert ahhoz nem kellett a céltávolság, és ugye sem optikával, sem TV-vel nem lehetett távolságot mérni.

Egyébként én személy szerint egyszer vettem hasznát a TV-nek. 1984-ben volt egy ellenőrző célunk, aminek a dokumentálása elég nehezen ment egyéb okok miatt. Érdekes módon a MIG-25 a TV-n is nagyon jól látszott, és 20 km-ről meg is lehetett ismerni. A parancsnokom valami hirtelen ötlettől fogva oda fordult a fényképezőgéppel és lekapta. Persze szart nem értünk vele, mert előhívás nélkül megsemmisítették. Korábban foglalkoztam ezzel az esettel.