Egy demokratikus kubai történészekből álló bizottság tehetne pontot  a mi vitáink végére is. Én továbbra is ellentmondásos alaknak tartom, a naplóit szeretem, mert érdekes, izgalmas és elgondolkodtató, maga a személye is az, de mindent egy szélesebb kontextusban kell vizsgálni pl. a fegyveres forradalom vagy békés átmenet lett volna a megfelelő megoldás ott és akkor? Szóval ilyesféle kérdések merülnek fel bennem, amikor róla esik szó.

Néha ugyanezt érzem, amikor nagyon szimpatikus emberekből (színész, művész, író stb.) politikust fabrikálnak: a zseniális író-poéta, színész stb. politikusként egy hülye barom. Most mit csináljon az ember? Szeresse, gyűlölje?!