Ki az ki feltűnt az éjszakában? kit láttam elhaladni ablakom alatt?

Kinek énekét hallom? kinek énekétől nem tudok aludni éjjel és nappal?

Mondjátok halljátok éneket? halljátok zenéjét? szívbe markoló könnyező versét?

Mért hívsz engem szobám árnyékából? mért szólítasz nevemen? ki vagy te, hogy ismered keresztnevemet?

Látod szobámból ki nem léphetek, magasra épített lépcsőmről le nem léphetek

Jönnék, még sem tehetem

Szaladnék, de kőszobám nem enged

Felállnék, de nézd, már lefeküdtem, takarómat megigazítottam, látod nem kellhetek

Zenédet mért mondod? Mért hallom egyre közelebb?

Mért mondod szerelmes mindent tehet?

Ne gyere fel hozzám, be nem engedlek, meg ne tedd!

Mért jöttél ablakom alá? versedet mért mondod oly keservesen?

Oh látlak, látlak, ablakomban állsz

Látlak, látom könnyeidet

Gyere kinyitom ablakot, kinyitom szobámnak ajtaját, várj beengedlek

Engedd kendőmet elővegyem, engedd arcodat megtörölhessem

Ó engedd hallanom énekedet, engedd meglátnom szívedet