Szia holist!

Szerintem meg van köze a hosszú télnek az ember kedélyállapotához. Persze az más kérdés, hogy most már divatos minden kedélyállapotot depressziónak hívni, ami nem eufólikus boldogság.
Pld. én is elég nehezen viselem a telet, főleg a vége felé, amikor már kurvára tavasznak kéne lennie, (az én lelkecském szerint, nem meteorológiailag :-) ) és még mindig minusz 10 fok van és sötét. (Nem olvasok nőklapját, és más női magazinokat sem.) Ezt mondjuk depressziónak nevezni kissé erős, de hogy ne lenne összefüggés azt nem hinném. Például idén "télen" volt egy pár olyan történés az életemben ami erős letörtségre adhatna okot, mégis meglepően pozitív hozzáállással rendezem magamban a dolgokat. Persze hogy ez miért van így, arra van magyarázat az időjáráson kívül is, (és nyilván főleg az a magyarázat) de azt is nehéz lenne eltagadni, hogy mennyivel lendületesebben, pozitívabban, optimistábban indul egy-egy napom, amikor arra kelek, hogy besüt az ablakomon a nap, ahelyett, hogy kint a nagy hideg sötétség várna. Vagy szerinted a napsütés nem gyakorol ránk pozitív hatást?

És szerintem jungfrau azért gondolja, hogy a te munkádnak van köze a depressziósokhoz, mert, te magad is nevezted úgy a tevékenységedet, hogy "segítő beszélgetés". Tehát valamiben (ha nem is feltétlenül a depresszióban) segítséget nyújt. És a legtöbb ember úgy működik, hogy ha mélyponton van, nehéz szakaszában az életének, stb., főleg inkább akkor fordul segítségért, pld. pszichológushoz, pszichiáterhez vagy holisztikus filoterapeutához. Nem pedig olyankor amikor úgy érzi, hogy minden fasza, és ura a helyzetének. Persze az is igaz, hogy ha mondjuk megkeresnélek, nem azért tenném, mert tél van, mert ahhoz nincs szükségem külső segítségre, hogy felismerjem, hogy jobban szeretem a tavaszt meg a nyarat. :-)