Találtam egy cikket,nem pont ON,de vannak benne nagyon érdekes utalások,adalékok pár mondatban a Törekvés csapatáról.

A cikk elég hosszu lenne,ezért kivettem belöle részleteket (.....)

"..

Kautzky FC,avagy egy labdarúgó lelke

("A túlélés sokba került")

Az embernek vannak barátai; van, akivel sok időt tölt együtt, van, akivel keveset. De az "együtt" töltött időt nem órákban mérik! Valószínűleg azért van az, hogy én 2000. január 3. óta is annyi időt töltök Kautzky Norberttal, hogy ma is barátomnak gondolhatom őt (amely barátsággal egy közös sportkönyv-zsürizés során ő ajándékozott meg engem, még a nyolcvanas években). A fent említett nap halálának dátuma - hívő ember volt, számára tehát nem az elmúlásé.

Mégis, vajon hogyan kerülhet most ide, egy sportlap hasábjaira? Sport témájú versek feledhetetlen költőjeként? Sportpszichológusként? Vagy inkább az örök "focistaként", akinek a pálya, a labda, a csapat volt a mindene. Hetvenötödik évében járt, amikor egy teniszparti közben rosszul lett, s hiába volt az azonnali segítség, az agyvérzés végül legyőzte őt. Hat hétig vívta ádáz harcát a halállal. Nem adta fel. Sportember volt.

Ha (sport) példákat keresnénk gyermekeink számára - elsők között merném ajánlani őt.

(Egy beszélgetés) A Költő így kezdi: "Az első ajándékom egy negyedes bőrfoci volt. Betették a bölcsőmbe, s én addig rúgkapáltam, játszadoztam a labdával, amíg kiesett, s azt mondják: ha nagyanyám nem lép be időben, kiestem volna magam is. Kis híján fejre estem a labda miatt, mondhatni: fejre-ejtettek, s így eleve elrendeltetett, hogy labdarúgó leszek."

A Költő mint labdarúgó tartja számon magát. 1925. augusztus 2-án született, s hetvenkettedik évéig hetente "meccsezett". Egy kiscsapat kapitánya volt, s bizony, nem kis csapatkapitány! "A csapatot összerázni művészet / A következő, az aktuális meccsre. / Eszmék és ideológiák háborújára / A betonkoszorú simazöld játszóhelyén" - írja az Egy kapitány intelmeiben. A kapitány vállain roppant felelősség, s hogy bele nem roppan: mert "Mint kapitány, ősrégen, belülről látom / A meccset..."
A meccs belülről: "A mérkőzésnek vége soha sincs. / Mesét valóság összeköt / Újabb mesével, s ami volt, / Felszikrázik és tündököl." (Gyászzene, labdapattogással)

(Máig tartó szeretet) "Az a máig tartó szeretet - mondja a Költő -, az a máig tartó, zsigereimbe felszívódott szeretet több is annál, mint játék. Nem játék. Életforma! Engem a labda keresztelt meg. Nagyapám - folytatódik a visszaemlékezés - a Törekvés hat alapító tagja közül az egyik, s maga a Törekvés a magyar labdarúgás első munkás futballcsapata volt. Édesapám ott játszotta élete első első osztályú mérkőzését, tizenhét évesen, s azonnal bejátszotta magát a középcsatár posztjára. Családi csapat volt! Nagybátyám, Lantos Gusztáv állt a kapuban, és az egyik nagynéném férje, Csermely Józsi bácsi kergette a labdát jobbszélen."

A focipálya volt a világ közepe. És a grund. Grundok. A Költő ötéves, amikor először eljut az MTK pályára. A grundról sereglettek oda a gyerekek, egy rongylabdával. Mert egy gumilabda!... elérhetetlen kincs volt akkoriban. A legendás kapus, Szabó Tóni kiabál oda neki, a legkisebbnek: "Kiskaca!" A futballpályák "Kacá"-ja után ugyanis ő volt a "Kiskaca". Az ötéves gyerek futott Szabó Tóni felé,  az nevetve az ölébe kapta. A nagyobb gyerekek tisztelettel néztek rá: ő választhatta ki az öt-hat labdaszedőt, aki aztán bemehetett a pályára. Később (a Költő) ír egy verset, a címe: MTK-pálya, 1988-ban a klub fennállásának századik évfordulóján, az ünnepi közgyűlésen ez volt a "díszszavalat". "...Ha visszagondolok - így a vers -, megkaptam mindent a sorstól: / Cseh Matyi kérte a labdát, hogy neki rúgjam."

A Költő Kőbányán, a MÁV-telepen született. Budapesten, mondaná egy mai lexikon. De Kőbánya nem volt Budapest! "Ha édesanyánk bevitt minket Pestre, ünneplőbe kellett öltöznünk, mint valami protokolláris látogatáshoz..." Kőbánya a szülőföld, de egy vándorló focista gyermeke bejárja a "fél világot". Soroksár - ugye, mekkora ugrás?! -, Pécs, Salgótarján, Veszprém... Mennyi-mennyi élmény! Ami aztán verssé, novellává formálódik majd, évtizedek múltán.

(....)

(Életet az éveknek) Budapest ostromakor (későbbi színész) öccsével, Józsival (Kautzky József; vajon hányan tudják róla, hogy annak idején Puskás Öcsivel, Bozsik Cucuval rúgta a labdát Kispesten, s hogy sokan legalább akkora tehetségnek tartották őt is, mint idővel világhírűvé nőtt társait? - aki aztán még fiatal színész korában is az NB II-ben is játszott, Debrecenben), tehát a "Sráccal" együtt - ő, az "Öreg" (alig másfél év volt közöttük) - a budai Bem térre, a Radetzky laktanyába vonultatják be.


(....)
Ilyen tekintetben a foci mégiscsak... egyszerűbb. Úgy értve: bemérhetőbb, áttekinthetőbb. Nem! "Egyszerűbbnek" nem egyszerűbb. Hiszen a játék: maga az élet. "A könnyű mérkőzésről a pancserok szövegelnek - írja egyik novellájában (Visszatérés, 1999) - Minden meccs, a maga módján, nehéz. Kilencven percig futni kell. A labdával se játszunk háborúsdit. Mert a szemünkbe röhög vagy sír. Ez alapszabály, s harminc év körül ajánlatos komolyan venni."

Harminc év körül. De hetvenöt év körül is.

(Egy átigazolás kezdete) Kautzky Norbert 1997-ig volt "igazolt" játékos, az Erdért Bp. I. osztályú csapatában (balösszekötő!), csapatkapitányként az NB II tartalékbajnokságába "vitte fel" csapatát. ("A csapatkapitánynak nem az a dolga, hogy térfelet válasszon!"). Aztán már csak a "kispálya"..., de: ahhoz kell csak igazán nagy lélek! Hetvenkét évesen, bronzéremmel búcsúzott a pontvadászattól, mert: "Egyszer csak idegileg belefáradtam." A csapattársak javaslatára elnevezett Kautzky FC (a színe kék-sárga) azonban később is tartja magát egykori kapitánya jelmondatához: "Nincs megállás!"

A Költőnek aztán már csak a tenisz maradt meg, télen-nyáron, heti rendszerességgel, s olykor-olykor beszállt "lábtengózni" is, amikor a többiek mindig évtizedekkel fiatalabbak voltak nála.

Kautzky Norbert 1999 augusztusában lépett a hetvenötödik évébe. "Ötvenöt éve - írta még hetvenévesen -, megkérlek, ellenőrizd / A kieső időt is, a focipályán várnak / A fiúk, s bérelt helyem az öltözőpadon." (A játék fensége)

(.....)

("A túlélés sokba került." - Talán ennyit kéne végül még idéznünk dr. Kautzky Norberttől.)

Kocsis L. Mihály