Valamiért Obitzot lehagyták akkor a képröl...

a levél..

"....

Amíg a fél háromkor induló autóbusz az utat megtette, a fiúkat figyeltem. Minden szemben bizonyos nyugtalanság vibrál, valami bizonytalanság tükröződik. De a hangulat egyáltalán nem ideges, senki sem ásít, szóval a drukknak azokat a biztos jeleit nem látom. Ez jó jel számomra. Amsel új szvettert kapott, mert errefelé nagyon hűvös idők járnak, s ezt jó kabalának tartja. Különben szokatlanul jó hangulatban van, ami szintén jó előjel.
Megérkeztünk. A csapat a pályára fut, szokásos körüdvözlésével mutatkozik be, majd üdvözlések, fényképezés után a közönség ovációja közben így áll fel: Amsel-Hungler, Papp-Furmann, Bukovi, Obitz-Rázsó, Takács II, Turay, Toldi, Kohut.
3 óra 11 percet mutat az órám (Budapesten ebben a pillanatban este 9 óra 41 perc van, amikor a bíró jelt ad a kezdésre. Fehér nyak- és kézszegélyes kék trikóban, sötétszürke nadrágban az uruguayi csapat kezd. Ám azonnal a mieink lendülnek támadásba. Kissé hullámzik a játék, de a 6. percben Kohut jó labdával fut le, centerez és Rázsó öt méterről védhetetlen gólt lő.
A nagy csend, mely a nézőtéren honol, mintha azt mondaná - ezt ugyan nem vártuk, de hát ennyi előnyt adhatunk nektek! Az iram melegszik, változatos a játék, de érzem, hogy pillanatról pillanatra biztosabban mozgunk a pályán és mienk a kezdeményezés. A fiúk bátran lendülnek előre és a 13. percben Turay-Takács kombinációja szalad végig a pályán. A védelem tehetetlen vele szemben és befejezésül Takács védhetetlen gólt küld Ballesteros kapujába. A gól után teljesen mienk a mérkőzés. A 39. perc hozza a harmadik gólunkat. Obitz jó labdájával Kohut elszalad, centerez s a jó érzékkel startoló Takács a hálóba küldi a labdát; 3:0! Nagy fölényünk tovább tart, ami úgy látszik, nem tetszik a bírónak, mert a 43. percben lefújja a félidőt.
A szünet szokatlanul soká, huszonöt percig tartott. Hogy mi történt ezalatt a hosszú idő alatt a játékosok pihenésén kívül, nem tudom, de bizonyos, hogy újrakezdés után óriási hévvel és félelmetes lendülettel feküdt az ellenfél a játékba. Egyik korner a másik után következett a kapunknál, melyben Amsel különösen fényesen állta a támadások pergőtüzét. A 12. percben szabadul fel a kapunk, s ettől kezdve nyílt játék folyik. Mindkét kapura szállnak lövések, itt is, ott is akar korner, de a közönség nincs megelégedve a csapatával, kifütyüli, sőt a bírót is fütyülik. Az ellenfél nem tud mihez kezdeni, erősen durva, hogy Takács, Turay, Bukovi sorra elhagyja egy időre a pályát.
A 32. percben pedig Turay tíz percre kerül a pálya mellé, mert kötözni kell. Ettől kezdve ismét nagy uruguayi fölény alakul ki. Ebben a fölényben esik az első gól, a 39. percben. Nagy kapu előtti kavarodás támad, a védő Amselt szabálytalanul nyomják el, kézzel fogják le, és a labda a kapuba kerül. A 42. percben visszatérő Turay már csak statisztált a mérkőzésen, melynek utolsó percéig nem változik az eredmény. A 45. perc is lejár már, de a bíró most nem siet, hanem tovább játszatja a csapatokat. Így történik, hogy Papp a tizenhatoson kívül - legalább egy méternyire volt a vonaltól - vállal visz tovább egy labdát, mire a bíró szemérmetlenül tizenegyest ítél. A tizenegyest csak nyolc méterről rúgják, a vonalon belül három uruguayi játékos is áll a rúgás pillanatában, mikor Scarone a hálóba rúgja a labdát. A bírónak hiába mondjuk ezeket a szabálytalanságokat, neki nem számít. Végül a 49. percben fújja le a mérkőzést.
A dolog ilyen alakulása nagyon bántott bennünket. A győzelmet kissé megkeserítette ez a méltatlan finis és a bírótól meg is kérdeztük, miképpen tarthatott négy perccel tovább a második félidő, amikor a határbírók is figyelmeztették a játékidő leteltére. Azzal védekezett, hogy az első félidőt korábban fújta le, s ezt az időt játszatta a második félidő végén. Erről azonban előzőleg egyetlen szót sem szólt, ezt a körülményt senkinek be nem jelentette. Annál érthetetlenebb volt ez, mert az utolsó negyedóráig egészen elfogadhatóan vezette a játékot. Az itteni lapok megállapítása szerint, a bíró végig jól vezette a mérkőzést, de az utolsó percekben felülkerekedett benne az uruguayi vér. A szép győzelem velünk is felejteti a mérkőzés keserűségét, s a nagy siker általános örömet keltett az itteni magyarok táborában.
(Tóth Potya István edző levele)