Például arra jó ez az alapvető bizalmatlanság, hogy a saját belső értékrendemet ne vetítsem rá kritikátlanul azokra, akik szerinted a lelki nyomorukat tartják féken.8-)

De félretéve a viccet. Szerintem egyrészt a rugalmasság és a nyitottság megőrzése miatt érdemes ezt fejben tartani. Ha tudom, hogy a másik egy másik világban él, és van valamekkora interfészeünk, amin keresztül addig szinkronizáljuk a tapasztalatainkat, amíg működőképessé nem válunk (feltéve, hogy akarunk együtt működni). Ilyesmi.

A viselkedés maga az ember. Igen, egy adott másik ember által érzékelve. Nem igazán bizonyítható, de nekem nagyon kényelmes feltételezni egy belső, mondhatjuk akár azt is, hogy objektív, tartalmat*. Amit aztán a különböző befogadók különbözően értelmeznek. A más B-nek és más C-nek. Vagy azt feltételezzük, hogy van AB, AC, esetleg ABC közös értelmezésen alakuló személy (vice versa), vagy azt mondjuk, hogy van A és annak van vetülete B-ben, C-ben, és B-ben és C-ben együtt. Mivel én vonzódom a strukturáláshoz, az analízishez, a problémák felbontásához, formalizálásához, nekem kényelmesebb ezt feltételezni. Gondolom nem véletlen holist a nicked, te nem szeretsz darabolni. A különbség szerintem annyi, hogy te azt tekinted egységnek, amit én összegnek. Viszont szerintem ez leginkább terminológiai probléma, mert a legtöbbször arra szoktunk kilyukadni, hogy ugyanazt mondjuk, csak egészen másként (én sokkal csúnyábban8-)). És ez most nem ilyen fésüljük-össze-azt-jóvan, a tapasztalataimból nekem tényleg ez a következtetés adódik.

* ami persze megismerhetetlen, és mondhatja bárki, hogy akkor nincs is, én viszont hiszek benne, és bár aromo szerint ez nem vallás, szerintem akár az is lehet

muki