Nem vagyok fagyálló, és ezt jelzi az ízületeim ropogása is. Sajnos volt egy tél, amit végigmotoroztam olyan 2-300 kilométeres szakaszokkal. De nem ez volt a baj, hanem az, hogy nem öltöztem fel rendesen, így miután egyszer megfáztak a tagjaim, akkor végem is lett.

Most inkább nem megyek 7 fok alatt, mert egyrészt azt tapasztaltam, hogy a markolatfűtés csalóka komfortérzetet kelt, mert azt hiszem, hogy ha nem fázom, akkor az aszfalt sem hideg, másrészt meg utálok többrétegnyi ruhában motorra ülni, mert nem bírok rendesen mozogni.

Az Alpokban szintén az volt a gond, hogy a reggeli kapkodásban kiürítettem a táskámat, hogy a cucc, amiért a kitérőt tettük, beférjen. A nagy pakolásban kint maradt a télikesztyűm, meg minden túlélő cucc. Hosszú a történet, jött velünk egy lakóautó is, a társaság egyik fele hazafelé indult, mi ketten meg északnak a hegyeken át.

Nagyon durva érzés volt, hogy miután nagy nehezen felolvadtam a wc-ben a kézszárító alatt, és épp a forró teára készültünk, a benzinkutas mondta, hogy ne menjünk a Frejus-hágó felé, inkább használjuk az alagutat, mert odafent már havazik. Lent is havazott. Viszont az alagútban volt vagy 20 fok, úgyhogy nem siettünk elérni a túloldalt. :-D Na csak elkezdtem mesélni...

A sztori egyébként MGP oldalán elolvasható. De hol van MGP??? Nem írogat mostanában.

Körte