144000 2007.03.08 0 0 337  „Közeledik az én napom! Úgy jövök el, mint a tolvaj, váratlanul, anélkül, hogy figyelmeztetnélek. Jeruzsálem! Elárultál engem, Uradat, és szíved közepében maga a gonosz vert gyökeret. Igen Jeruzsálem, a te bensődben található a lándzsa hegye; árulás és eretnekség szivárgott beléd. Hogyan gondolhattad, hogy nem veszem észre gonoszságodat! Váratlanul jövök hozzád, hogy megdöntselek. Közvetlenül ajtódban állok, villámként fogok lecsapni rád, és megsemmisítelek.  Ellenfelem hatalmát választottad, nem az én kegyelmemet. A Gonoszságot választottad a fekete vadállatra támaszkodva, és nem a Világosságot. Eljövök, és saját kezemmel borítom föl székeiteket, legyőzök minden gonosztevőt, aki eltorlaszolja az Igazsághoz vezető utat. Jeruzsálem! Megpróbáltatásaid éppen hogy megkezdődtek, tüzemben akarlak megmosni és megtisztítani. Ki akarom irtani és ki akarom égetni gonosz gyökereidet, és azokat a tanokat, amelyek Testemet bemocskolták. Pásztorodat már nem akarod többé. Hiúságtól, engedetlenségtől és széthúzástól ittasan hogyan gondolhatod, hogy képes vagy fennmaradni? Engedetlenségeddel kiéheztetted bárányaimat, mivel saját céljaidat keresed, nem az enyémet. Jeruzsálem! Olyan sok szomorúságot okozol nekem! Mennyire vágyódtam mindig arra, hogy egyesítselek és egybegyűjtselek benneteket gyermekeim, ahogy a tyúk gyűjti szárnya alá csibéit és védi meg őket; de ti visszautasítottátok... Nem szűnt meg véres könnyeket ontani szemem és Szent Édesanyátok szeme, mivel oly sok igazságtalanságot látok saját házamban . Örökkétartó szeretettel szerettelek benneteket, mégis elárultak és megsebeztek saját barátaim... Irgalmam nagy, és hajlandó vagyok nektek teljesen megbocsátani. Nem tekintem Sebeimet, hajlandó vagyok elfelejteni bűneiteket.”