mer nem tucc komolyan venni semmit. Szegény megkérdezettek! át lettek verve! és különben is! Nincs benned egy szemernyi jóérzés se!

És mér kell viccet csinálni? Mér kell jókedvűnek lenni ebben a rettentő, szerencsétlen helyzetben, mer mér mersz röhögcsélni, amikor mások szenvednek.

(Mint boldogult úttörő koromban majnem igazgatóit kaptam - de sajnos nem -, mert amikor rámszóltak, hogy ne dobjam ki az uzsonnámat, mert a világ másik felén rengeteg éhező gyerek van és én megkérdeztem - ártatlan szemekkel -, hogy akkor felírhatnám-e a postacímet, ahová a félig paszírozott maradék uzsimat küldhetem, aszonták ne csinájjak viccet az ilyen komoly dolgokból.)

Na tessék most lyól kioktattalak... :o))))