http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=6193A magyar nép vendégszerető, szokott elhangzani a méretes közhely, főképp idegenforgalmi szakemberek szájából. Persze, amíg a keletnémet turisták ropogós deákferenceiket és szentistvánjaikat költögetik a (KÖJÁL-osok rémálmaikban előjövő) balatoni büfékben, addig nincs is velük különösebb probléma. Azt is megbocsátjuk, ha honleányainkat reszelik a Hungaroring türelmi zónájában némi euróért. Nem baj, ha a Halászbástya környékén lovaskocsikáznak, súlyos ellentételezésért. Csak mosolygunk, ha a hiéna taxis húsz ropit kér el a Nyugatitól a Lánchídig. Amíg lehúzhatjuk őket, addig szívesen látott személyek a külföldiek. De mi van azokkal, akik politikai, vallási vagy szociális okokból kényszerülnek elhagyni szülőhelyüket?
No s előttük lezárnánk a sorompókat, felhúznánk a szögesdrótokat, feldíszítve 5000 amperral, megspékelve egy hadosztálynyi határőrrel és pitbullal. Legalábbis ez derül ki a TÁRKI legújabb, idegenellenességet vizsgáló tanulmányából (lásd a lenti linket). Az, hogy a románok, oroszok, kínaiak és az arabok vezetik az ellenszenv-listát, szinte természetes (Hegedűs Lóri szavaival élve: a magyar nem befogadónemzet). Új jelenségként azonban feltűnik a heves pirézutálat. Hogy kik azok a pirézek? Természetesen a fantázia szülöttei, mindössze azért kerültek a vizsgálatba, mert a kutatók kíváncsiak voltak, hogy olyanokat is tudunk-e utálni, akikkel soha nem találkoztunk és soha nem is hallhattunk felőlük. A válaszadók 63%-a nem volt rest véleményt alkotni róluk. Persze lesújtót...
A felmérés (részben) igazolta azokat a sztereotípiákat, miszerint leginkább a falusi, iskolázatlan, idős réteg körében forr legjobban a gyűlölet. Ami azért ellentmondásos egy cseppet, mert ők érintkeznek legkevésbé a „betolakodókkal”. Kvázi, az értelmi szint emelkedésével egyenes arányban növekszik a tolerancia.
