„A világ álomittas, és súlyos kockázatot vállal, mivel nem tudja, mi vár rá. Bűne és hitehagyása halált hoz rá. Senki sem tudja, mikor jön el az én napom. Hirtelen lepi meg őket az az óra. Nagy dolgokat tettem ma megmentésetekre. Mindenhol új szőlőskerteket ültettem. A sivatagból kertet és gyümölcsöst alakítottam. Az előrelátható gyász miatt szomorkodó Apa vagyok, mivel látom, hogy ez a világ mennyivel inkább kész gyilkolni, mint szeretni. Súlyos gyermekgyilkosságok történnek nap mint nap. Bárhová tekintek, árulást, gyilkosságot, romlottságot, házasságtörést, csalást, rendetlen házasságot, vallást gúnyoló embereket, a lelkek megrontását, hamis esküt, a természet ellen elkövetett bűnöket látok. Hogyan maradhatnék hát csendben? Ezért fogja utolérni az igazságosság a tömeget.   
 

Olyan nyíltan beszélek, mint az apa, aki gondban van, bár megsértették és szomorú. A mennyből sóhajt fel hangom, hallgassatok meg: Van-e még közöttetek igaz ember?”