de bizony szégyelljétek magatokat!

Akár matektanár, akár más, a halálának örülni tiszteletlenség!

Ráadásul Limpek Béla bizony, jó tanár volt, akárki akármit mond. Aki az ő kezei között tanult matekot, az lehet, hogy eggyel-kettővel rosszabb jegyet kapott, mint ha valami gagyi iskola nulla tanáránál lett volna, de emlékezzetek vissza arra, amit átadott. Nekünk nagyon sokat! Lehet, tartottatok tőle. De állítom nektek: aki tudta, amit kellett, az megkapta a jelest, akkor is, ha egyébként egyes tanuló volt. Higgyétek el: lehet, hogy szigorú volt, itt-ott rigolyás, de korrekt és talpig tanár!

A négy év alatt egyetlen matekfeladat fogott ki rajta, a következő órára kifundálta a megoldást.

Nézzetek meg egy átlag érettségi feladatmegoldást és szinte bárki olyanét, akit ő tanított. Az utóbbiban akkor is ki lehet igazodni, ha a végeredmény hibás.

És még valami: 91-ben érettségiztünk, érettségi bankettre az osztályfőnökünkön kívül egyedül ő jött el. Megtisztelt minket azzal, hogy eljött, a távolmaradóktól igazi sértésnek éreztük, hogy nem.

Ő pedig őszinte köszönettel átvette a négy év alatt az aranyköpéseiből általunk összeállított kis füzetet...