Thomas Hardy: A kerti szék

Régi zöldje kékre kopott,
négy lába ing, recseg-ropog,
nem bírja tovább, összedűl,
nem bírja tovább, összedűl.

Éjjel mikor fekete a
pipacs, jön az árnyak hada,
elüldögélnek rajta mind,
elüldögélnek rajta mind.

Őket még kibírja a szék,
nem árt nekik se tűz, se jég,
könnyűek mint a levegő,
könnyűek, mint a levegő.

Ford.: Szabó Lőrinc