Ime az ominózus határozat:

Az Alkotmánybíróság 2006. december 12-én elfogadott határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 134. § (3) bekezdés a) pontját, amely lehetővé teszi, hogy a munkáltató a szabadságot az esedékesség évét követően, kivételesen fontos gazdasági érdek esetén legkésőbb a tárgyévet követő év június 30-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő év december 31-ig adja ki.

A testület álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdése által biztosított rendszeres fizetett szabadsághoz való alkotmányos alapjogot önmagában a kivételesen fontos gazdasági érdekre hivatkozással, valamint a korlátozás érdemi feltételeit nem tartalmazó szabályozással nem korlátozhatja a törvényhozó. Ezért az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyve vizsgált rendelkezését megsemmisítette. A megsemmisítésre nem a határozat kihirdetése napjával, hanem – a jogbiztonság érdekében – 2007. március 31-i hatállyal került sor.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor megalapozatlannak ítélte, ezért elutasította azt az indítványt, amely a jogalkotási eljárás előírásainak és a kellő felkészülési idő követelményének megsértése miatt a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXXIX. törvény egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult.